Na ez a nem semmi!

Szántai "Le Renard" Zsolt blogjáról nyúltam ezt le utólagos engedelmével:

[link]
(Ezt tegnap írtam.)

Sokáig, évtizedekig nem rajongtam a kutyákért. Sőt, irtóztam tőlük – ami valahol érthető, mivel 2-3 éves koromban a saját kutyánk, falun, egy „kicsit” megtépett. A mai napig itt van a foga nyoma, négy kis mélyedés formájában, a homlokom és a halántékom mellett, a csontomban… Fogalmam sincs, miért esett nekem, de tény, hogy még jó 20 évvel később is sürgősen átmentem az utca túlsó oldalára, ha velem szembe jött egy tacskó…
De: kutyaharapást szőrével – és lett egy kutyánk, igaz, nem valami vérengző fenevad, hanem egy kajla angol szetter. Arkó. 14 évig élt, az élete utolsó 2 évében beteg volt, epilepsziás, időnként kapott egy-egy rohamot, már az elején azt javasolta egy doki, hogy aludjon el, de mi inkább kezeltük, aztán eljött az a 2 nap, amikor egyik rohamból a másikba esett, és már nem ő volt, hanem egy zöldség, látszott rajta, hogy kész, vége, szenvedés neki az élet – és elvittük a dokihoz, aki beadta neki azt a bizonyos injekciót…
És Arkóval volt egy nagy kalandunk, egy nagy harcunk: egyszer nekiesett egy pitbull, elkapta a lábát, nem eresztette. A pitbull gazdája húzta lefelé a kutyát, két rohamosztagos rendőr, akik éppen ott kávéztak a benzinkútnál, rúgták a pitbullt, én meg nyomtam kifelé a szemét, dugtam az ujjam tövig az orrlyukába, kínomban beleharaptam a fülébe, kemény volt, le is tört a fogamból egy darab. Aztán a benga rendőr belerúgott egy akkorát, hogy elszállt a kb. 40 kilós kutya a kb. 35 kilós gazdájával együtt, Arkó meg ott maradt, hiányzott a lábából egy darab, és véres volt, sáros volt, meg be is szart a fájdalomtól/félelmében, és elájult, ömlött belőle a vér, persze, és kész, most mi legyen, és akkor a közértes srác, a Zsolti beültetett a kocsijába, és elvitt minket az állatkórházba, és Arkó aznap este meghalt, mert leállt a szíve, de visszahozták, és még kb. 7 évet élt, egészen addig a bizonyos injekcióig.
És közben lett egy másik kutyánk, a Tvini, aki félig-meddig befogadott kutya, mert hogy… „félvér”, senkinek sem kellett, vízbe akarták fojtani, inkább elhoztuk.
És Arkó halála után egy évvel lett a Nina, aki megint csak ilyen kis befogadott kutya, mert a gazdája – színésznő – nem tudott foglalkozni vele.
Szóval, most már jó ideje megint 2 kutyánk van, bár nem tudom meddig, mert Tvini teste tele van rákkal, egy műtéten már túljutott, még hátravan kettő, de nem lehet elkapkodni, mert ő is már 11 éves, nem lehet kéthetente altatni…

És itt, a nyócker közepén is megy, ami az egész országban, rasszista beszólások is vannak, de rendesen, meg általában véve itt is idegbetegek az emberek, a szegénység a maradék toleranciát is kiégeti a lelkükből, és nem egy leányálom itt élni, itt egyfolytában cserkésznek kell lenni (Légy résen!), de hát hol nem? De azért ez a hely annyiban különbözik a város, az ország más pontjaitól, hogy itt időnként van egy-egy olyan esemény, történés, bármi, ami összehozza az embereket.

Vagy 4-5 napja, kutyázás közben láttam, hogy áll itt a közelben egy kocsi, benne van egy kutya. Olyan… nem is tudom, valami keverék, de jó fej dögnek látszott. Ott volt reggel 5-6 között, és este 7-8 között is, és (ahogy a közért előtt álló piások elmondták) ott volt egész nap. Azt rögtön levettem, hogy nem a kocsit őriztetik vele, egy ilyen szarládát ki vinne el, még itt se kell senkinek, vagyis: a kutya gazdája egy köcsög, akinek egyszerűen ráunt arra, akit egyszer hazavitt magának, mert hogy az milyen aranyos és menő. És az elmúlt pár napban igencsak ugráltak a mínuszok, a kutya meg ott volt étlen-szomjan, hidegben. Volt a kocsiban egy palack ásványvíz, megfagyott – ebből lehet sejteni, hogy érezte magát az a szerencsétlen dög.

És ma reggel az egyik kutyás srác mondja, hogy az elmúlt pár napban kb. 300 telefon (ebből 3 az enyém volt) ment a rendőrökhöz, az állatvédőkhöz, mindenhova, de mindenki szart az állatkínzásra, á, ez nem az, biztos a kocsit őrzi a kutya. És volt, hogy jöttek a rendőrök, igazoltatni a piásokat, de azok se foglalkoztak a kutyával. És tegnap reggel, amikor láttam, hogy lezuhant a hó, mondom: most már kinyitom azt a kurva kocsit, nem érdekel mi lesz, majd jól letagadok mindent, és mentem, a megfelelő célszerszámmal, de akkor már nem volt ott a kutya, és a kocsinak sem volt ablaka. Valaki gyorsabban kapcsolt, mint én. RESPEKT – mondaná erre a sok rapper, meg Ali G…

És a kutya gazdája feljelentést tett a rendőrségen, mert hogy megrongálták azt a szarszekeret, és a rendőrség valószínűleg elindít egy eljárást, amit majd szépen le is zár, mert úgyse lesz meg a „rongáló”. Ki látta? Én biztos nem, engem megelőzött… Egyáltalán: milyen kocsi? Milyen kutya? Milyen ablak?

Apróság, tényleg az, hétköznapi eset, ez itt nem Miami, persze, mert ott van Animal Rescue nevű félrendőri állatvédő szervezet… De ahogy körbenézek, és látom ezt a sok szart, ami a politikában, az országban történik, amit az önjelölt kiskirályoknak köszönhetünk, akkor… Így a nagy „emberhergelő-menet” (választási kampány) elején csak azt tudom mondani: mindenben úgy kell eljárni, mint ebben a kutyás-üvegtörős esetben. Végig kell játszani az összes törvényes, szelíd, kultúrált és civilizált lehetőséget, de ha kudarc, akkor igen, minden létező eszközt fel kell használni a cél érdekében, be kell baszni azt a kurva ablakot – mielőtt még megdöglik a kutya. Mielőtt még mind megdöglünk.